Nem elég

Nyomodban jár a szél, hazáig elkísér,

Néma fák vigyázzák lépteid nyomát.

S ha újra kisüt a nap, hol most a csillagok alszanak,

Lehozom, s megmutatom a szerelemangyalom.

Nem hiszem el, hogy téged érdekel,

Hol rontottuk el.

Tudod, csak az téved el, ki másért útra kel,

Nekem indulnom kell.

Nem elég ezer év, szívemben velem égj,

És érezd, ha fáj, a szerelem másra talál.

Nevess rám, sírj velem, és mindig fogd a kezem,

Örökké te meg én, maradj mindig enyém.

Ha csendben szitál az eső, és a fájdalmam az égig nő,

Te legyél, ki hozzám ér, vigaszt kér, vigaszt ígér.

Nélküled minden rossz, hát fájdalmat ne okozz,

Érj hozzám, vigyázz rám, lelkem törékeny porcelán.

Nem hiszem el, hogy téged érdekel,

Hol rontottuk el.

Tudod, csak az téved el, ki másért útra kel,

Nekem indulnom kell.

Nem elég ezer év, szívemben velem élsz,

És érezd, ha fáj, a szerelem másra talál.

Nevess rám, sírj velem, és mindig fogd a kezem,

Örökké te meg én, maradj mindig enyém.